Lehull a lepel…

Bucsi Mariann neve olvasói körökben már ismerősen csenghet, de az írónő a kedvünkért most olyan dolgokat is elárul magáról, amikről eddig kevesen tudtak.

  • Azt ígérted, mikor az interjút egyeztettük, hogy titkokat fogsz felfedni Magadról. Nézegettem az oldalaidat, s rá kellett jönnöm, hogy jócskán akad miről beszélni. Először is: milyen az élet egy görög szigeten?
  • Introvertáltaknak való… 🙂 Általában kissé irigykedve gondolunk arra, aki a mindennapjait egy csodálatos szigeten tölti – amit én megértek, mert nekem ez a sziget amellett, hogy alkotói paradicsom, egyfajta szerelem is… 🙂 Különleges világ ez, hiszen nyáron vannak turisták, akkor nagyobb itt a zsizsgés, de tudni kell, hogy a szezonon kívül, például, ahol mi lakunk, mindösszesen hat ember él. A szigeten nincsenek bulizós helyek, bevásárlóközpontok, télen is nyitva tartó éttermek, mozi vagy színház. Itt tenger van, fák, hegyek, delfinek, madarak és csend. Gyönyörű, megnyugtató, puha csend. Bár csak nyolc kilométerre vagyunk a szárazföldtől, de ha nagy szél van, komp sem jár. Meg kell szokni azt is, hogy alkalmazkodni kell az időjáráshoz, a környezethez. Itt együtt él az ember a természettel. A görögök nagyon befogadóak és segítőkészek. Egy szigeten egyébként ez nem is lehetne másként. Itt mindannyian egymásra vagyunk utalva.
  • …és hogy telnek ott egy írónő napjai?
  • Csendben… és alkotással leginkább… 🙂 Itt a természeten kívül semmi külső inger nem vonja el az ember figyelmét. Szóval egy fantasztikus önismereti lehetőség is mindez. Sokan azt mondták, hogy hiába élek a tengerparton, meg fogom szokni, és már nem lesz az a „whaó”-érzés. Nem így lett. Minden reggel, amikor felébredek, nézem a tengert, beszívom az illatát, és hálát adok, hogy itt lehetek. Nagyon sokat írok minden áldott nap. Készülnek folyamatosan novellák is, mert továbbra is szeretnék sokat elérhetővé tenni az oldalamon, állandó szerzője vagyok a SHE Magazinnak és a Pethes Mária alapította KONTRASZT-nak. És természetesen írok még sok minden mást is, de ez egyelőre maradjon még titok… 🙂 Nagyon sokat kint vagyok a szabadban. Rozi kutyával hatalmasakat sétálunk… 🙂 Emellett teljesen hétköznapi életet élek, főzök, sütök, háztartást vezetek… 🙂
  • Azt vallod Magadról, hogy szeretnéd, ha a világ jobb hely lenne. Ébredés című könyveddel határozottan ezt a célt szolgálod, ám mielőtt erre rátérnénk, beszéljünk a kicsit más irányú lépésekről is. Ha jól tudom, lelkes környezetvédő is vagy…
  • Igyekszem a tőlem telhető legtöbbet megtenni. Vegetáriánus vagyok, természetesen szelektíven gyűjtjük a szemetet, piacon vásárolunk, ahova visszük az üvegeinket, zsákvászon tasakjainkat 🙂 Nem vásárolok folyton új dolgokat, vigyázunk arra, amink van. Nem veszünk készételt vagy génmódosított élelmiszert. Nyár végén a sok ember miatt elszóródott szemetet összeszedjük. Mi vagyunk a furcsa pár a nagy kutyával, aki szemetet szed… 🙂
  • A sziget tanított meg erre az életmódra? Vagy már itthon is ilyen környezettudatosak voltatok?
  • Már Magyarországon is igyekeztünk odafigyelni ezekre, itt azonban csak még tudatosabbá váltunk.
  • Miért és mióta vagy vegetáriánus?
  • Így születtem, hogy nem ettem meg a húst. Volt két év az életemben, amikor mindent végigkóstoltam, de egyik sem ízlett. Szóval abból a szempontból könnyű helyzetben vagyok, hogy számomra ez a természetes alaphelyzet. 🙂 Érdekes módon a család pedig átvette tőlem. 🙂
  • Van-e olyan filozófia, amit magadénak vallasz? Aminek elvei alapján éled a mindennapjaid…
  • Erről egy egész regényt tudnék írni, mert egy saját utam van. 🙂 Talán a hinduizmus és a buddhizmus, amik mentén a legjobban leírható, hogy mit vallok a magaménak. Van egy gondolatom: Ha minden egyes Ember, minden egyes cselekedete előtt feltenné magának ezt az egy kérdést – „Ezzel a cselekedetemmel egyetlen érző lénynek sem ártok?”, és csak akkor cselekedne, ha a válasz az lenne: „nem”, a világ sokkal jobb hely lenne. Én így (is) gondolom. Mindemellett hiszek a szeretet erejében.
  • Írói munkásságod nem a már említett regénnyel kezdődik. A nevedet a kíváncsi érdeklődő több helyen is felfedezheti. Újságokban, magazinokban, nyomtatott és online fórumokon, köztük a közösségi média felületein (https://www.facebook.com/BucsiMariann.iro.novellista, https://www.instagram.com/mariannbucsinovellista/) valamint a weboldaladon, a bucsimariann.hu-n. Mesélj egy kicsit arról, milyen téma ihlet meg, és mit szeretnél kifejezésre juttatni az írásaiddal?
  • Minden megérint, ami emberekkel, élethelyzetekkel kapcsolatos. Azt hiszem, sokkal több közös van bennünk, emberekben, mint különbözőség, és mennyivel jobb lenne ezen közös dolgokra összpontosítanunk. Mindannyian törekszünk a boldogságra, jól megoldani az élet kihívásait, az egészségre, szeretni és szeretve lenni. Nyilván különféle utakon igyekszünk ezt megvalósítani. A problémát sokszor nem a mit, hanem a hogyan okozza. Vannak, akik például csak negatív módon – veszekedéssel, a másik (meg)bántásával tudnak kapcsolódni másokhoz –, én szeretnék adni egyéb kapcsolódási lehetőségeket is. Az írásaim által egy nagyon széles érzelmi spalettát mutatok, és remélem, hogy ez segít az olvasóknak az érzéseik megismerésében, kezelésében. Sokszor gondolom úgy, hogy kicsit olyanok vagyunk ebben a mai rohanó világban, mintha újra kellene tanulnunk érezni. Szeretném, ha felismernénk egymásban az Embert, az Érző lényt.

Az írásaim érzésekről, gondolatokról, különféle élethelyzetekről szólnak. Van, hogy jellemekről, néha ezek hiányáról írok, és vannak másként fontos, de nehéz írásaim is bántalmazó kapcsolatokról. Talán úgy tudom legkönnyebben megfogalmazni, hogy azért is írok, mert a szavak által közelebb kerülhetünk önmagunkhoz és egymáshoz. Az önismeret nagyon fontos. Az olvasás pedig növeli az empátiát, amely önmagunk és mások megértéséhez, a boldogsághoz vezető út bejáráshoz elengedhetetlenül fontos.

  • Miért döntöttél úgy, hogy felvállalod a rossz érzéseket is? Sokan igyekeznek ezt elkerülni…
  • Hadd idézzem az egyik tanítóm mondását: A pozitív gondolkodás nem azt jelenti, hogy amikor látom, hogy az autóból kifogyni készül a benzin, letakarom a kijelzőt egy smile matricával…
    Abban hiszek, hogy a jó és rossz érzéseket is meg kell élni és azokat a maguk helyén kezelni. Ha csak elnyomjuk őket, azzal sem meg-, sem feloldódni nem fognak. Sőt, elég nehéz úgy navigálni a mindennapokban, hogy állandó koncentrált figyelmet kell arra fordítani, hogy a negatív érzéseket elnyomjuk. Inkább érdemes megélni őket, foglalkozni velük. Úgy szoktam fogalmazni, hogy az ember képes kiszeretgetni magából a fájdalmat. Ehhez azonban tudatosítani kell a nehéz/nem jó/ rossz érzéseket is.
  • Az Ébredés rendkívül fontos és mindenképpen aktuális tárgykört boncolgat. Mikor egy író elhatározza, hogy tabutémát emel a fókuszba, milyen elvárásai vannak? Te konkrétan mit reméltél ettől?
  • Azt mondtam, hogy ha egyetlen egy ember lesz, aki a könyv által segítséget, támogatást kap, felismeri ő vagy a környezet a helyzetét, és segítő kezet nyújt, már megérte megírnom. Már most elmondhatom, hogy többszörösen megérte! Mindemellett az is célom, hogy aki átélt ilyesmit, tudja, hogy nincs egyedül, hogy nem benne van a hiba, hogy ő a hiedelmekkel ellentétben nagyon is erős és kapjon egyfajta megerősítést, elfogadást. Ennek a megvalósulásáról is már több olvasói levelet kaptam, amik mindig nagyon megérintenek.
    Több mint tízéves kutatómunka van ebben a könyvben. Hiszek abban, hogy az ismeret elősegítheti a változást. Úgy gondolom, az Ébredés egy tanregény, mégis izgalmas, ezáltal megkönnyíti az információ befogadását, az Olvasók által letehetetlennek titulált formában.
  • Azt mondod, hogy olvasóktól kaptál visszajelzést, hogy a könyvednek köszönhetően tudtak változtatni az életükön? Ez fantasztikus erőt sugall…
  • Igen, ezek a férfiak és nők (mert mindkét nem érintett), a legtöbbünknél sokkal, de sokkal erősebbek.
  • Az oldaladon az elmúlt másfél hétben egy folytatásos novellát lehetett olvasni. Naponta közöltél részleteket, melyek után a kérdéseiddel mozgattad meg az érdeklődőket. Rengeteg hozzászólás érkezett, napról napra találgatták az olvasók, vajon mi húzódik a háttérben, na és hogyan fog folytatódni a történet. Hogy élted meg ezeket a napokat?
  • Én ugyanannyira vártam a hozzászólásokat, mint az Olvasók az egyes részeket. Különös volt végigkövetni a folyamatot. Mivel ez egy igaz történet, érdekes volt, hogy bár itt napról napra bontakoztak ki a történet szálai, mégis ugyanaz történt a hozzászólók körében is, mint a való életben az ismerősök, rokonok, barátok körében. Tulajdonképpen a folyamat lemodellezte az életet. Azért is nagyon izgultam, mert a valódi „Olívia” is napról napra követte az eseményeket, – sokat beszélgettünk is közben –, hogy megkapja azt a fajta megerősítést, hogy amíg benne volt, valóban nem érthette meg a környezet, és főleg, hogy azzal, hogy lépett, a lehető legjobb döntést hozta meg.
  • Szándékos kísérlet volt ez részedről vagy közben jöttél rá, hogy jóval többet jelent ez, többre képes, mint puszta olvasnivaló?
  • Kíváncsi voltam, hogy így részletekben lehozva, mit fog hozni, de az, ami történt, minden várakozásomat felülmúlta. Ez pedig a fantasztikus Olvasóimnak köszönhető.
  • Ha jól tudom, akad még egy titok, egy bejelentés…
  • Nem is egy 😉 És az egyiket holnap az írói oldalamon le is leplezem… 🙂

Ajánlott cikkek

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.