Ha mindezt elhittem volna tizenévesen…

Tegnap elsétáltam a ház mellett, ahol az általános iskolai barátnőm lakott. Ahogy néztem az épületet, előtört belőlem sok emlék, de legfőképpen az, hogy mennyire vágytunk a felnőtt létre akkoriban. Rengeteg titkot, álmot, tervet és fiúnevet suttogtunk el abban a házban, és tudtuk, hogy a mi életünk egyszer majd tökéletes lesz…

Sokáig tartott ez a várakozás a tökéletesre. Már évtizedekben mérhető a készülődés, tervezgetés, vágyakozás arra a pillanatra, amikortól minden és mindenki a helyén van. Ha most fordíthatnék néhányat az időnyerőn, és visszarepülhetnék azok közé a falak közé, valahogy a tudomásunkra juttatnék néhány hasznos tanácsot.

Ne akarjatok olyan hamar felnőni! Ne higgyetek az Ifjúsági Magazinnak meg a BravoGirl-nek, legalábbis abban ne, hogy milyennek kellene lennetek! Ne olvassatok tizenhárom évesen Cosmopolitant! Barbizzatok még nyugodtan, nem ciki! Találjátok meg azt, ami igazán érdekel! Ne majmoljátok a nyolcadikosokat, pláne a béseket! Merjetek kedvesek lenni! Higgyétek el, hogy szépek vagytok! Fogadjatok szót Lilla néninek, mert igaza van, hogy korai még a smink, meg a körömlakk! Menjetek el a Szüleitekkel nyaralni, kirándulni, vendégségbe, moziba, ahova csak menni szeretnétek, mert tényleg sírni fogtok, amikor már majd nem vihetnek! Tanuljatok! Olvassatok! Sportoljatok! Hallgassatok zenét! Menjetek színházba! Ne cigizzetek! Ne fogyókúrázzatok! Ne hülyézzétek le a fiúkat! Írjatok naplót! Beszélgessetek magatokkal! Ne sürgessétek az időt!

De most már mindegy. Itt vagyunk. Jó helyen. Jó időben. Most van itt az idő. Ez a tökéletes pillanat. Mindenre. Bármire. Kivéve a halogatásra. A legjobb, amit tehetsz, hogy elkezdesz magaddal jó kapcsolatot ápolni. Nem biztos, hogy menni fog egyedül? Kérj segítséget! Ez a másik üzenet, amit küldenék magamnak a múltba, ha nem is tizenéveskori önmagamnak, de egy évtizeddel ezelőttre mindenképp: inkább menj el pszichológushoz! Mi helyett? Az összes pótcselekvés, az összes önpusztítás, a megfelelési kényszer, a túlzott önirónia, a beteges emberi kapcsolatok, az önszabotázs helyett!

Mindfulness, ez a kulcsszó. Nem azt jelenti, hogy éjjel-nappal egy lótuszon ülő buddha vagy, nem. Hanem azt, hogy elég jó az elég jó. Elég vagy. Jó vagy. Elég jó vagy.

Ajánlott cikkek

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.