Ízek és érzések

Samantha Vérant egy olvasási segédlettel zárja Sophie Valroux titkos francia receptjei című regényét. Bevallom, ilyennel még nem találkoztam, de igen kellemes élménynek tudom be. Az értelmező kérdések, a gondolatok, melyeket – ebben a gyakorlatilag utószóban – megfogalmaz, velősek és elgondolkodtatóak.

Ezeket olvasva jutott eszembe az ősrégi, ütött-kopott füzet, melyben anyukám és a nagymamám gyűjtögették a recepteket. A füzet lapjaira írottakat, meg a gyorsan felskiccelteket és újságból kivágottakat, amiket aztán a lapok közé rejtettek. Az ünnepek közeledtével, mikor már elméletben összeállt a menü, s hogy milyen sütemények fogják megkoronázni azt, a spájz szekrényéből a konyhaasztalra került a receptes füzet… Lehet, hogy itt-ott már maszatos és foltos, de számomra ma is komoly értékkel bír.

E könyv fókuszpontjában is a generációról generációra öröklődő receptek állnak, melyek összekötik egy család tagjait, folytonosságot adnak az életnek.

Sophie Valroux egy fiatal, ambiciózus nő, aki megannyi olyan tulajdonságot hordoz, mely alapján valahol magunkra ismerhetünk. Aki törekszik a siker és a boldogság felé, miközben az élet viszontagságai gyötrik. Kerülhet-e valaki annál bizonytalanabb és kellemetlenebb helyzetbe, mint amikor elveszti mindenét? Az anyjával együtt a gyökereit, az állásával együtt az álmait, a jó hírével együtt a kilátásait az amerikai gasztronómia világában.

Gyógyír-e a bajára, ha visszautazik Franciaországba, a köztiszteletben és kiváló séf hírében álló nagyanyjához, vagy az út csupán menekülés a saját valósága elől?

Ezekre a kérdésekre kap választ, aki elolvassa ezt a könyvet, ami nem csupán a helyszínnek és a recepteknek köszönhetően „francia”, hanem a kifejezések, a hangok, a Bourbon-liliom, a D’Artagnan és Aramis nevű kutyák, az ízek, az illatok, a tradíciók, a francia nőket leíró „je ne sais quoi” és az évszázados múltra visszatekintő château miatt is.

Talán túl hatásvadász azt állítani, hogy e könyv az élet receptjeit tartalmazza, de valahol mégis erről van szó. Hisz az életünk nem más, mint hullámhegyek és -völgyek folyamatos váltakozása, melyek felváltva hoznak örömöt és tanulnivalót. Segítségükkel mégis magunkra formálhatjuk a megküzdés módját és idejét, elsajátíthatjuk a tisztánlátás képességét. Ahogy Sophie is teszi az illatos levendula és a zamatos bor hazájában…

Ajánlott cikkek

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.