A változás belülről kezdődik, onnan hat kifelé…

Egy lakás oly sok minden másról szól, mint egy helyről, amit divatosan, nem kímélve természetet, forrásokat, pénzt, felépítünk és berendezünk. Manapság, amikor elárasztanak minket a modern és még annál is modernebb élet vívmányai, nehéz megtartani a harmóniát, az egyensúlyt. Nem egyszerű a túlzsúfolás ellenében minimalista módjára gondolkodni. Hogy ez mégis sikerülhessen, a JB Designer Studio építészmérnők és belsőépítész dizájner végzettséggel rendelkező vezető tervezője, Judik Barbara látott el jó tanácsaival.

Petra: „Egy lakás értelme nem a bútorok, hanem az érzés, amely eltölti ott az embereket.” Ez a Márai-idézet olvasható a weboldalatokon, ami többek között azt is sugallja nekem, hogy Te bizony ismered a különbséget lakás és otthon között…

Barbara: Azt gondolom, hogy a mai felgyorsult világban nagyon fontos, hogy mindenki számára legyen egy hely, ahova hazatérhet. Pihenni, megnyugodni, kikapcsolódni. Én ezt a helyet hívnám otthonnak.

Egy lakás nem attól fog otthonossá válni, hogy nagyon drága, „fancy” dolgokkal és bútorokkal rendezzük be. Sokkal inkább azoktól a tárgyaktól, anyagoktól, emlékektől, melyek közel állnak az ember szívéhez. Ez lehet a nagypapa faliképe, az aznap szedett friss virág az asztalon, de a nagymamától megörökölt kedvenc fotel vagy akár egy számunkra kedves emlékeket idéző bútordarab is. Persze mindezek mellett fontos az ergonómiailag jól átgondolt alaprajz, a színek harmóniája és a funkcionális bútorozás is. Ezek mégis mind valahogy másodlagosak. Nagyon sok jól megtervezett lakást láttam már, amiket viszont nem mondanék otthonosnak.

 Hitvallásom szerint a lakásnak is lelke van, amit fel kell tárni, meg kell ismerni, majd fel kell öltöztetni, és a lakójának természetesen eggyé kell válnia vele.

Petra: Hogy lehet ezt elérni? Hogy lakás és lakó között kialakuljon a vágyott összhang?

Barbara: Ha engem kérdezel, ehhez elengedhetetlen az önismeret. Ha az ember nem ismeri önmagát, a szokásait, hogy mit szeret, milyen színektől érzi magát jól, milyen anyagok tetszenek neki, milyen stílus áll hozzá legközelebb, akkor az otthon, vagyis a hely, ahová hazaérkezik, mindig idegen lesz számára.

Petra: Hogy lehet ezt mégis elkerülni?

Barbara: Én szeretem a tervezési folyamataimba bevonni a pszichológiát, és igyekszem alaposan felmérni az ügyfelem személyiségét. A kiinduláshoz ez szinte elengedhetetlen. Az a tapasztalatom, hogy a legtöbb ember nem ismeri önmagát eléggé, márpedig a leghosszabb kapcsolatunk az életünkben önmagunkkal van.

Ezzel pedig elválaszthatatlanul összefügg, hogy a lakásunk, az otthonunk a lelkünk tükre. Önmagunk megismerése által képessé válunk felfedezni az otthonunkban rejtőzködő lehetőségeket, megtalálhatjuk a lakás előnyös tulajdonságait, adottságait… S ha sikerült felismernünk a saját ízlésünket, a berendezést már aszerint formálhatjuk.

Petra: A JB Designer Studionál tehát terveztek, kiviteleztek, lakberendezési tanácsokat adtok. Az önismereti kérdéseken túl van azonban még egy elv, mely meghatározza a tevékenységeiteket. Név szerint a minimalizmus. Ha belegondolunk, talán épp az építészeti és lakberendezési ágazat az, melyre elmondhatjuk, hogy a legnehezebb ezt az alapelvet elsődlegessé tenni. Számotokra mégis lényeges. Miért?

Barbara: Néhány évvel ezelőtt, mikor a frusztrációm és a szorongásom oldásához különböző technikákat kerestem, a buddhizmus tanaira bukkantam. Elkezdtem mélyebben foglalkozni azzal, hogy miért rossz, ha ragaszkodunk dolgokhoz. Legyenek ezek tárgyak, bútorok, egy lakás, egy helyzet vagy akár egy személy is… Első körben fizikai síkon szerettem volna elengedni dolgokat, megszabadulni tőlük. Ezért Marie Kondo könyveit olvasgatva átalakítottam, rendszereztem a lakásomat.

Petra: Milyen hatással volt ez rád és az életedre?

Barbara: Felszabadító érzés volt kidobni régi, nem használt dolgokat, elajándékozni ezer éve nem hordott ruhadarabokat, és megválni általam már nem használt bútoroktól. A lakásom – már a minimalizmus jegyeit képviselve – átláthatóbbá és rendezettebbé vált… Ugyan kevés holmim maradt, azokhoz viszont kötődtem, szerettem őket, jó emlékeket ébresztettek bennem. Így jöttem rá, hogy a minimalizmus annak minden aspektusával segíti az életünket, letisztítja az elménket és megnyugtatja lelkünket.

Petra: Mennyire egyszerű ezt alkalmazni a tervezéseid során? Úgy értem, ma, mikor óriási áruházak kínálják a berendezési és dekorációs tárgyak tömkelegét, elfogadják-e a megrendelők ezek alkalmazása helyett a minimáldizájnt?

Barbara: Szerintem nagyon fontos egy vállalkozás építése során, hogy kialakítsuk azt az ügyfélkört, akikkel vagy akiknek dolgozni szeretnénk. Én olyan tudatos fiataloknak szeretném az otthonát megtervezni és berendezni, akik hasonlóképpen fontosnak tartják azokat az alapelveket az életükben, amiket én is vallok. Kicsit olyan ez, mint a borsó meg a héja… Így azt gondolom, engem az fog megkeresni, aki egészséges, minimalista, fenntartható, nyugodt otthont szeretne. Mert tudja, hogy én a tevékenységemmel nem támogatom a végtelen halmozást, a drágábbnál-drágább dizájnbútorok megvásárlását, a teljesen jól használható, funkcionális bútorok kidobását, de egy „csillivilli, fancy otthon” megtervezését sem.

Számomra tervezés a műszaki tudáson vagy a dizájn- és anyagismereten túl az ügyfelemmel kialakított kapcsolatról is szól.

Petra: Van-e kimondott irányzat vagy stílus, amit követsz? Ami esetleg megfelel a számodra fontosnak tartott alapelveknek…

Barbara: Igen. Hozzám a minimalista, a japán és a skandináv stílus áll a legközelebb. Ezeknek van többfajta ötvözete is, egyik kedvencem a japandi, ami a japán stílus egyszerűségét, geometriáját, anyaghasználatát ötvözi a skandináv otthonossággal, a természetközeliséggel. Ezenkívül még nagyon tetszenek a skandináv területekre jellemező, úgynevezett „chalet”-stílusú épületek. Eredetileg ezeket pásztorházaknak hívták, és magasan épültek a hegyekben. Az elrendezés, az építőanyagok egyszerűsége, funkcionalitás, valamint kényelem jellemzi.

Petra: Az építőanyagok egyszerűsége az, ami hozzájárul a fenntarthatósághoz?

Barbara: Tulajdonképpen igen. Valójában egyik általam említett stílus sem a halmozásról, magamutogatásról, díszítettségről szól. Sokkal inkább fekteti a hangsúlyt a kevesebb, egyszerűbb, funkcionális bútorokra, az átláthatóbb terekre és az akár olcsóbb, fenntartható forrásból származó anyagokra.

Petra: Tehát ha jól értelmezem, igenis tud az építőipar fenntartható lenni. Értem ezalatt, hogy minél kevesebb környezeti ártalmat okozni, egyre inkább támaszkodni a természetesre, a megújuló energiaforrásokra… Vagy ez valami olyan, amit csak szűk réteg tud alkalmazni/igénybe venni?

Barbara: Hasonló hasonlót vonz. Természetesen az építőipar az ügyféligények nélkül nem fog tudni törekedni a fenntarthatóságra. Ehhez kellünk mi, fiatalok, tudatosan gondolkodók, környezetet tisztelők, minimalizmusra törekvők. Bár egyértelműen kevesebb kárt okozunk a környezetnek, ha pl. nem veszünk új földterületeket, nem építünk mindig, hanem inkább felújítunk.
Természetesen a minimalizmus elvei alapján lehet, hogy kevesebb anyagot, bútort veszünk, de ez valószínűleg csak egy nagyon apró változtatás a probléma mértékéhez képest.

Petra: Említetted a buddhizmust, mint mozgató rugót, illetve a japandi stílust is? A keleti filozófiák, tanítások jelen vannak az életed más szegmenseiben is?

Barbara: Igen. Több tanfolyamon is részt vettem, ami a buddhizmus tanaival foglalkozik. Sok téma előkerült, meditációkat is tanultunk. Azt szeretem a buddhizmusban a leginkább, hogy alapvetően a befelé fordulásról és az önmagunkhoz kapcsolódásról szól. Az életem minden területén az a tapasztalom, hogy sokat segít az önismeret. Segít, ha tudom, mire vágyom, mi jó nekem, mi tölt fel, mik az álmaim, hogyan kezelek egy problémát.

Azóta tudom a saját utamat járni és a vállalkozásomat is tudatosan építeni, mióta jobban megismertem önmagam, megismertem a vágyaimat, és ezzel egy időben kialakultak a céljaim is. Tulajdonképpen ennek a végterméke ez a cég is!

Petra: Neked hogyan sikerül kapcsolódnod Magaddal?

Barbara: Mikor magamhoz szeretnék kapcsolódni, akkor mindig felteszem a kérdést, hogyan érzem magam.

Gyönyörű a magyar nyelv, hiszen azt kérdezzük egymástól „hogyan érzed magad”… Pedig a leglényegesebb kérdés az lenne: „egyáltalán érzed magad”? Tudsz befelé figyelni, vagy a figyelmed inkább kifelé irányul, külső ingerek, netán a gondolataid terelik el?

Ha egy kicsit megpróbálunk befelé fókuszálni, és megfigyeljük az érzéseinket, megérezhetjük testi szinten is, ténylegesen hogyan vagyunk most. Például, amikor meghallunk egy dallamot, megérzünk egy illatot, meglátjuk egyik szerettünk, vagy újra átélünk egy érzelmileg intenzív, de az is lehet, hogy csak egy hétköznapi szituációt… mindezek hatnak ránk. A külvilág tehát hat ránk. A külső ingerek pedig testérzetként is leképződnek bennünk.

Belső világunk megfigyeléséhez hatékony eszköz lehet például a Fókusz-módszer, melynek alapja a belső folyamatainkra, érzéseinkre fordított figyelem. Ez a módszer Eugene T. Gendlin osztrák filozófus és pszichológus nevéhez köthető.

Az, aki végül kapcsolatba tud kerülni, majd kapcsolatban is tud maradni saját belső folyamataival, megélheti valódi érzéseit és saját érzésvilágának gazdagságát. Ezáltal könnyebben tud döntéseket hozni, felelősséget vállalni, választásait nem külső elvárások, hanem a saját értékei és motivációi vezérlik.

Számomra ezért is fontos a minimalizmus, a fenntarthatóság, a tárgyakhoz való nem ragaszkodás és a külső zavaró ingerek – zajok, szagok, felesleges tárgyak számának – csökkentése, vagyis egy nyugodt, békés otthon megteremtése, mert ez igazából a belső lelkivilág kivetülése…

Barbarának nagyon köszönöm a tanulságos beszélgetést, mindazok számára pedig, akiket jobban érdekelnek az építészet és a lélek összefüggései, szívből ajánlom a www.jbdesignerstudio.com weblapot, illetve @jb_designerstudio Instagram-profilt is, ahol további érdekes tartalmak között lehet böngészni.

Judik Barbara
Judik Barbara

Ajánlott cikkek

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük