Könyvek a könyvben, egy nem szívesen látott bolt története…

Adott egy régi, kihasználatlan, üresen tátongó épület Hardborough városában, Angliában. Adott egy olvasni szerető özvegy, aki sokat tűnődött azon „vajon nem kellene-e bebizonyítania magának és esetleg másoknak is, hogy a maga jogán is létezik”, s végül arra az elhatározásra jutott, hogy összekötve a kellemeset a hasznosnak vélttel, könyvesboltot nyit az ódon házban.

Tette mindezt 1959-ben, amikor még a György-kori Műemlékek Társasága határozta meg, milyen színű legyen a szalon fala, a bordó ruha nem illett illusztris társaságba, és könyvesboltot nyitni olyan vakmerőségnek számított, mint megfogni egy fogreszelésre ítélt suffolki ló nyelvét.

Mi tagadás, a körülmények így nem tűntek éppen ideálisnak. Florence Green azonban ezzel mit sem törődött. Mert ellenségek mellett azért szövetségesekre is lelt útja során.

Olyanokra, mint Mr. Brundish, a világtól elvonult jó barát, aki a következőhöz hasonló tanáccsal segített neki eldönteni, milyen olvasnivalóval töltse meg a polcokat: „Jó könyv, ezért meg kellene próbálnia árusítani Hardborough lakóinak. Nem fogják érteni, de annál jobb. Ha mindent ért, ellustul az elme.”

Akadtak hát a bolt működtetése közben jó pillanatok, s persze voltak kiábrándítóak is. De az özvegy kitartott, és jó ideig „úgy tett, mintha az emberi lények nem oszlanának kipusztítókra és kipusztítottakra, akik közül bármely adott pillanatban az előbbiek maradnak fölül.”

Tájékozódóképesség, bátorság, akaraterő mind elengedhetetlen erények. De vajon elegendőek voltak Florence számára, hogy a boltja fennmaradjon?

Penelope Fitzgerald,  Booker-díjas angol szerző A könyvesbolt című kisregénye amellett, hogy felfedi e titkot, bepillantást nyújt a vidéki Anglia mindennapjaiba, fellebbenti a fátylat arról, mi is az az erjesztett tojástök, és természetesen bevezeti az olvasót a könyvek semmihez sem fogható világába.

(Végezetül egy jó tanács mindazok számára, akik látták a mű alapján készült Könyvesbolt a tengerparton című filmet: érdemes a könyvet is elolvasni, mert más. Nagyon más. Úgy a karakterek, mint a végkövetkeztetés tekintetében…)

A borítókép Albrecht Fietz képe a Pixabay -ről.

Ajánlott cikkek

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük