„…nem lehet úgy leélni egy életet, hogy ne hagynánk nyomot valaki másban.”

Ha valaki vet egy pillantást a címre, még akár azt is gondolhatja, hogy egy könnyed szerelmi történettel fog találkozni. Ám, aki már olvasott Jodi Picoult-regényt, tudja jól, hogy ennél sokkal váratlanabb és bonyolultabb lesz a cselekmény. Az írónő rendszeresen nyúl olyan témákhoz, amiket mások inkább elkerülnek. A szervadományozástól a génmanipuláción át a vallási csodákig igen hosszú a lista. S mindezeket ráadásképpen úgy mutatja be, hogy vegyíti a valóságot a fikcióval.

Páratlan érzékenységgel nyúl bele valóban megtörtént eseményekbe, s sző azok köré egy majdnem kitalált világot, ahol már sokszor az olvasó maga sem tudja eldönteni, melyik hol húzódik, egyáltalán megvannak-e még a kijelölt határok képzelet és megtörtént között, vagy már végérvényesen összemosódtak. Az általam választott könyvben sem csalódik az, aki e hagyományok folytatását várja.

Hadd idézzek egy megjelölt gondolatot: „A múlt mindig velünk marad, éppúgy, ahogy egy halvány parfümillat körbelengi az embert, vagy ahogy egy-egy emlékkép bevésődik az agyunk rejtett zugaiba.”

Szerintem sokakkal előfordult már, hogy váratlanul egy ismerős illat csapta meg az orrukat. Szinte a semmiből. Előzmény nélkül. Úgy, hogy egyáltalán ez lehetséges lenne. Szokatlan helyen és időben édes virágillatot éreznek, netán valamilyen gyermekkorukra emlékeztető aromát.

Egyesek ezt angyalok jelenlétével magyarázzák, és jelet látnak benne egy másik világ alakjainak támogató szándékára. Mások, mint Ross a Második látásra című regényben is, olyan lelkek létezésére vélnek felfedezni benne bizonyítékot, akik itt ragadtak valahol a földi élet és a túlvilág között. De miért ne nevezném nevükön őket?! Ők a rettegett szellemek… Horrorfilmek kedvelt szereplői, akik ádázak, gonoszak, és csaknem minden esetben gyilkos ösztön hajtja őket.

S bár az írónő közel sem ilyen minőségben jeleníti meg a szellemét, mégis megosztó a téma, nem igaz?

Akárcsak az előítélet kérdése (ennek sokrétű és -szintű boncolgatása sem hiányzik a kötetből). Olvasás közben, egy történet szálait bogozgatva ez csaknem olyan gyakorissággal fordul elő, mint a mindennapokban. Létezik viszont a szerzők tárházában egy rendkívül érdekes eszköz, a váltott nézőpont, ami hasznunkra válhat az előítéletesség elkerülésében, legyen szó olvasásról vagy a való élet pillanatairól.

Általában egy ember cselekedeteire kívülről tekintünk, s sokszor ez alapján ítéljük azt jónak vagy rossznak. Pedig ahányféle szín létezik még a feketén és a fehéren kívül, épp annyi érzés, emlék, beidegződés és szándék állhat valaki cselekedeteinek hátterében.

Az előítélet ezért veszélyes. Fegyverré válhat mindazok kezében, akik élnek vele. A nézőpont megváltoztatása, egy eltérő perspektíva viszont képes egészen máshonnan megvilágítani a történteket. Finomíthat azokon, de akár egészen más fényben is tűntetheti fel őket.

E könyvben is elbeszélővé válik az, aki korábban csak egy kívülről megfigyelt szereplő volt. Jodi Picoult ezzel hozzáad a történethez. Kiegészíti azt. S miközben késlelteti a titok felfedését, megszabadít a káros ítélkezéstől is.

Összegzésképpen elmondhatom, a Második látásra pontosan az a könyv, ami miatt végül nagyobb táskát készítesz ki reggel. Magaddal viszed, s ahol az idő és lehetőség engedi, előkapod. Most nem bámészkodsz útközben a buszon, s értelmet nyernek a postán sorban állással töltött percek is.

S azt hiszem, ez a könyvmoly-lét egyik elengedhetetlen velejárója. Belefeledkezel annyira a szavakba és gondolatokba, hogy eszedbe sem jut idegeskedni azon, hogy lassan halad a sor, meleg van, levegőtlen a busz stb. Csak leülsz (vagy álldogálsz), kinyitod a méretes táskát, s újra a sorok között révedezhetsz. Megtudhatod, mi történik a különleges betegségben szenvedő kisfiúval. Kiderül, mi lesz a sorsa Rossnak és ki valójában a titokzatos Lia. S végre felsejlik a szellemvilág szereplőjének valódi szándéka…

Együtt lélegzel a történet alakjaival, mintha csak a saját életed résztvevői lennének. Küzdelmekről olvasol, kedves, szívet-lelket melengető pillanatokról, magvas igazságot megfogalmazó karakterekről, hibákról, erényekről… az életről. Azt hiszem, nagyon sok más mellett, ezt tudja Jodi Picoult. Kínál egy szeletet az életből, mely legyen édes vagy savanyú, boldog vagy könnyfacsaró, mindenképpen nyomot hagy és az írásainak függőjévé tesz!

 

 

 

További idézetek:

„A hősök nem felhőkarcolókon ugrálnak, és nem állítják meg puszta kézzel a golyókat. Nem viselnek csizmát és maszkot. A szuperhősök vérző sebeket szereznek, és a szuperképességük nem más, mint az odafigyelés és a szeretet. A hősök hétköznapi emberek, akiknek ugyan hihetetlenül összegubancolódott az életük, mégis képesek rá, hogy kicsomózzák valaki másét. És talán épp ez a cselekedet késztet majd valaki mást, hogy őket is megmentse.”

„A szavaknak nagy erejük van, bármennyire is tünékenyek és láthatatlanok. A szavak olyan erősek lehetnek, akár egy várfal, és olyan élesek, akár a kés. A szavak csípnek, ütnek, megsebesítenek. Ám a szavak, a tettekkel ellentétben, segíteni nem igazán tudnak. Soha nem volt egyetlen ígéret sem, amely megmentett volna valakit; egyedül a beváltott ígéret hozhat megváltást.”

 „Felnézett a felhős égre, és keresett magának egy csillagot. Amikor megtörtént – a robbanás –, biztosan hangos volt, fényes és ijesztő. De amit most Lucy látott, az gyönyörű volt. Talán egy bizonyos távolságból minden szebb.”

„Shelby hitt abban, hogy a hamisítatlan, odaadó szeretetnek védelmező hatása van; mintha a szeretet olyan acélgerenda lenne, amelyet még maga a végzet sem tud áttörni. Abban is hitt, hogy ha csak egy pillanatra is lankad a figyelme, ha egy pillanatra megfárad az odaadás, nyomban elveszíthet mindent.”

„Ők már tudták azt, amire Comtosook lakói csak mostanában kezdtek rájönni: hogy a világ olyan hely, ahol a különlegest és a hétköznapit csak egy halvány vonal választja el egymástól; és hogy az élet az ember számára legkietlenebb körülmények között is megmarad.”

A borítókép ElinaElena képe a Pixabay -ről.

Ajánlott cikkek

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük