Fenntartásos mosolyok a fenntarthatóság kapcsán – A teljesség igénye nélkül

zerowaste

Gyakran szembesülök azzal, hogy a hulladékmentességre és műanyagmentességre, egyszer használatos dolgok mellőzésére való törekvésemet sokat sejtető mosollyal veszik tudomásul az emberek. Összegyűjtöttem, szerintem mi minden rejtőzhet egy ilyen mosoly mögött.

 

Van az a típus, aki sokat olvasott már a környezettudatos életvitelről, a fenntarthatóságról, megnézte az erről szóló, legfelkapottabb dokumentumfilmeket, és mélyen egyetért azzal, hogy felemészt bennünket a szemét. Majd bizonygatja, hogy elgondolkodott már a szelektív hulladékgyűjtésen, mert az nagyon fontos. Nagyot sóhajt, azzal kidobja fél literes PET-palackját a mellette lévő kukába.

Van az a típus, akinek alap, hogy szétválogatva gyűjti a szemetet, éppen ezért úgy érzi, hogy most már a gyártulajdonosok, a döntéshozók, a világ vezetői jönnek; legyenek szívesek kizárólag olyat forgalmazni, aminek fogyasztásával az egyén válláról lekerül a felelősség. És innen üzeni az illetékeseknek, hogy tegyék egyértelműbbé, hogy pontosan mit hova lehet dobni, mert ő tényleg mindent elkövet, de ez mégis csak agyrém.

Van a mosoly, ami azt üzeni: „nem baj”… Az így reagáló nem is igazán érti, minek hurcibálod magaddal a vászonszatyrot, a kenyereszsákot, a zöldséges tatyót, a dobozt a húsnak, egyáltalán miért a piacra mész reggel, és miért indulsz el majdnem akkora pakkal vásárolni, mint amivel majd megérkezel. Szívesen elmagyarázná, hogy ma már elég egy szál bankkártyával a zsebedben bemenni a nagyáruházba, ott mindent megkapsz félkészen, vákuumcsomagolva, és még szatyrot is adnak, sőt azokért a vékony nylonokért fizetni sem kell! De inkább csak mosolyog, hisz’ úgysem értenéd. 

nevető bácsi

Mosolyog a mindentudó is. A szelektívet ugyanoda hordják, mint a kommunálist, és egyébként is, Európa nem termel annyi szemetet, mint Ázsia. Hamar kiderül, hogy a hulladék kiszervezéséről még nem hallott, ahogy azt sem érti, hogy a te életviteled lényege az, hogy ne termelj szemetet, nem az, hogy hova pakolod.


Néha rám ragyog a bajtársiasság mosolya. Leggyakrabban ő is csomagolásmentes boltban vásárol, az áruházakban az otthonról vitt zacskókat tölti meg, és az üveges termékeket választja. Komposztál, pedig kertje sincs, de megtalálja a módját, hogy a szerves hulladék jó helyre kerüljön. A fürdőszobájában kizárólag zero waste kozmetikumok vannak, ahogy már takarításhoz is csak ilyeneket használ. De a mosoly mögött ott van egy csepp szégyenérzet is, hogy néha ő is elcsábul; időnként becsúszik valami mugli termék, mondjuk kéthetente egyszer egy olyan, ami másnál naponta többször.


Én is szoktam mosolyogni, mert semmiben nem voltam még annyira biztos, mint ennek az életvitelnek a rám jótékony, és senkire sem kártékony hatásaiban. Lehet, hogy igaza van azon bölcselkedőknek, akik szerint nem ezen múlik. Akik szerint ez vajmi keveset  nyom a latban.  Én azonban pontosan tudom, hogy mi mindenre kihat az életemben, hogy háromhetente egyszer kell csak levinni a szemetet. Ezt az élményt már senki nem veszi el tőlem.


Tóth Kata

Ajánlott cikkek

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük