Tudatos jelenlét – hogy jön ez ide, és hogy marad itt?

tudatos jelenlét

A tudatos jelenlétet az egyik leghasznosabb módszernek, hozzáállásnak és célnak érzem coachként és magánemberként egyaránt.

Nem azért, mert ez a vesszőparipám, hanem, mert azt látom, hogy a hozzám fordulók többségének segít, ha jelen tudnak lenni az itt és mostban. Akár magánéleti, akár szakmai nehézséggel szembesülnek.

Hogy miként is talált meg ez a téma?

A 12 éves korom óta tartó kórustagságom kapcsán jöttem rá fokozatosan, hogy vannak olyan helyzetek, amikor nem visz előre az egyébként sokszor szerteágazó figyelmem. Hogy vannak fellépések, amikor mindegy, hogy éppen szerelmi bánatom van-e (ami ismerjük be, elég nagy hatással van egy tinire). Vannak próbák – a legtöbb ilyen volt –, amikor hagynom kell, hogy magával ragadjon a lendület, a lelkesedés, a zene. Vannak végeláthatatlan buszutak, amikor egymás agyára megyünk, mindenki fáradt, visszatekintve mégis ezek a legjobb csapatépítők, amiknek köszönhetően szétszakíthatatlan barátságok szövődtek.

A következő az érettségi volt. A magyar érettségi közben egyszer csak körbenéztem a teremben. Ott ültünk együtt – a legtöbb osztálytársammal már 12 éve –, és beúszott a fejembe az a gondolat, hogy „ez tényleg most történik velünk, most érettségizünk”. Erre tanultunk, készültünk, ettől tartottunk az utóbbi évek alatt. Felemelő érzés volt. Egy-két percig hagytam, hogy átjárjon ennek a jelentőségteljes helyzetnek az energiája. Aztán visszatértem a dolgozatomhoz. A mai napig nagyon erős ez az élmény számomra. Talán itt történt meg velem először, hogy észrevettem, nem számít, ami volt, ami lesz, csak az, ami bennem van, és ami körülvesz. Itt és most.

A legtöbb nagy vagy kis esemény az életünkben éppen annyi jelentőséggel bír, amennyit mi magunk tulajdonítunk neki. Ha szeretnénk, hogy valami emlékezetes legyen, oda kell figyelnünk, amikor történik. Ha végiggondoljuk az életünk meghatározó eseményeit, a fontosak mind olyanok lesznek, amikből egészen pontos részletekre is emlékszünk. Apróságokra, amik befőttként tartósították az érzéseket, gondolatokat; minket, akik akkor voltunk.

Ha valamin dolgozunk, készülünk valamire, vagy csak éljük a mindennapjainkat, sokszor érezhetjük, hogy elszaladnak a napok, a hetek mellettünk. Nehéz megfogni a mindennapi monotonitásban az értékes pillanatokat, de ha sikerül, elégedettebbek és kiegyensúlyozottabbak leszünk.

A tudatos jelenlét nem azt jelenti, hogy csak a pozitív, rózsaszín dolgokra kell koncentrálni. A negatív élmények megélése ugyanilyen fontos. 

Ha időt hagyunk egy rossz élmény megélésére, és odafigyelünk az érzéseinkre, érzeteinkre, sokkal könnyebben feldolgozzuk azt. Ha átsiklunk felettük – vagy ami még rosszabb – elássuk valahol magunkban, sokat árthatunk vele.

A pszichés problémák nagy része fel nem dolgozott élményekből alakul ki. Ezek elkerülésére a legjobb, ha megtanuljuk, hogy az életünkben éppen zajló eseményekre koncentráljunk ahelyett, hogy a múlton rágódnánk, vagy a távoli jövő miatt aggódnánk.

Oké, de hogy lehet ezt elkezdeni? 

Könnyű azt mondani, hogy legyél jelen. Körülbelül annyit segít ez, mint mikor valaki ideges, és azt mondjuk neki, hogy nyugodjon meg. Hát, köszi, pont az nem megy…

Érdemes először egy örömteli, konkrét eseményt választanunk a gyakorláshoz. Egy ünnepet, nyaralást, beszélgetést egy baráttal. Mivel ezek jól körülhatárolható dolgok, könnyebb nem megfeledkezni a tudatos figyelmünkről. Ha úgy érezzük, hogy egy helyzet, vagy pillanat megérint minket, mondjuk ki hangosan, vagy magunkban tudatosítsuk, hogy mit érzünk.

A naplóírás sokat segíthet mindenkinek. Este vagy éppen reggel gondoljuk végig az előző napunkat és írjuk le, amiket a legfontosabbnak érzünk. A „ma semmi különös nem történt” helyett idézzük fel az érzéseinket. Legyenek jók vagy rosszak. Az egyhangú, netán nehéz napok végén összeszedhetjük, hogy mi lenne az, amitől a holnapunk jobb lehet. A felszabadultak után érdemes tudatosítani, mitől is voltunk jól.

A naplózás előnye, hogy pár nap alatt egyszerűen rááll az agyunk arra, hogy napközben figyelje a pozitív dolgokat, hogy majd este le lehessen írni azokat. Keresni fogjuk a jó élményeket, a pozitív gondolatokat és érzéseket, s egyre könnyebb lesz ezeket észrevenni. A negatív dolgokkal kapcsolatban pedig tudatosan elkezdhetjük használni a technikákat, amiket korábban felírtunk egy-egy nehéz helyzet után.

Mivel mindannyian különbözünk, érdemes mindenkinek a saját megérzéseire és tapasztalataira támaszkodni a tudatos jelenlét kérdésében is. Valakinek ez is jobban megy társakkal, másnak egyedül. Van, aki lassabban, más fejest ugorva kezd bele. A lényeg, hogy tiszteljük saját magunkat, és merjünk kritikusnak lenni az univerzális technikákkal kapcsolatban!

Nem mondom, hogy mindez automatikus és könnyű. Én is szeretem néha sajnálni magam, és elég jó is vagyok benne. Azt viszont tudom, hogy egy ponton túl kezdenem kell valamit magammal, s ilyenkor a legegyszerűbb, ha elkezdem figyelni magamat, illetve a környezetemet, és a pozitív dolgokra koncentrálok. Mivel sokkal inkább szeretek jól lenni, mint rosszul, ha sikerül összekaparni magam, rövid időn belül át tudok billenni a napos oldalra.

Ahogy a legtöbb valóban hasznos technika, a tudatos jelenlét sem spanyolviasz. Ha megfigyeljük a gyerekeket, észrevehetjük, hogy ez egy természetes emberi viselkedési forma. Olyan, mint a helyes testtartás. Gyerekként még automatikus volt, felnőttként mégis sokaknak egy sor egészségügyi problémát okoz a hiánya.

Ha fáj a hátunk, elkezdhetünk tornázni, ha pedig nem érezzük magunkat felszabadultan a mindennapjaink során, elkezdhetjük gyakorolni a tudatos jelenlétet.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük